A tudósoknak a mai napig nem sikerült magyarázatot találniuk arra a kérdésre, amit egészen kis gyerekként mindenki feltesz a szüleinek: miért álmodunk? Neurológiai és pszichológiai elméletek vannak bőven az álom funkciójára, de igazából ahányan kutatják a témát, annyiféle teóriával és hipotézissel álltak elő eddig. Arra viszont érintettek beszámolóiból és tudományos kutatásokból is ismerjük a választ, hogy a vakok látnak-e álmukban.

Azok, akik vakon születtek, vagy gyerekkorukban, 5-7 éves koruk előtt vesztették el a látásukat, nem élnek át vizuális élményeket álmukban sem. Ettől álmodni még szoktak, és az álmaikban a nem vizuális részek, vagyis a hangok, illatok, érintések illúziója sokkal élénkebb. Persze ezt nem tudhatjuk biztosan. Sokszor számolnak be olyan, szavakkal leírhatatlan és megfoghatatlan érzésekről, amelyek akár vizuális élmények is lehetnek, csak éppen nem tudják, milyen az, amikor az ember lát valamit, ezért az álommal sem tudnak igazán mit kezdeni. Ahhoz lehet ez hasonló, amikor az ember felébred, nem emlékszik arra, hogy mit álmodott, csak az érzésre, hogy például álmában veszélyben volt. A kutatások szerint a születésük óta vak emberek a látóknál és a később megvakultaknál sokkal többször számoltak be rémálmokról. A rémálmok náluk négyszer olyan sűrűek, és visszatérő elem bennük az hogy eltévednek, elüti őket egy autó, vagy elveszítik a vakvezető kutyájukat.

Azok, akik 5-7 éves koruk után vakultak meg, vagyis pontosan emlékeznek rá, milyen is látni, álmukban is látnak. Eleinte semmiben nem különböznek az álmaik a látó emberek álmaitól, de minél idősebbek lesznek, minél több időt töltenek vakon, annál homályosabbá, ritkábbá és gyengébbé válnak az álmaik vizuális részei.
Érdekes, hogy egészen hasonló a helyzet a siket emberek álmaival is. Akik gyerekkorban veszítették el a hallásukat, álmukban sem hallanak hangokat, akik később, azok igen. Rájuk is érvényes, hogy a többi érzékszervük kiélesedése az álmokra is vonatkozik, élénkebb vizuális élményekben van részük álmukban, mint a halló embereknek.